6.
2016.
jan.
Elmúlt évekről, újabb évek előtt (Második rész)
Újabb, legalább két tucatnyi, kissé a múltba néző kép. Mint az előző rész bevezetőjében írtam: „ A mostani képek is csupán pillanatok, villanások. Szöveget sem írok most, csupán e néhány sort előzetesként. A képekhez pár szavas, esetleg mondatos megjegyzést fűzök. Nem fontosak most a dátumok és a helyek sem, ezeket is hagyjuk későbbi, kevésbé általános képekre, írásokra”.
Szupercella a birtok felett (2013.0610). Nem nagy, de szépen, látványosan forog, miközben tőlünk délre, szépen halad északnyugat felé. Még egy kilométert 'megy' majd lassan ismét magasabbra emelkedik és erejét veszíti, forgása is leáll.
Harmatos léptekkel köszönt be a hajnali fény.
Hogy legyen mivel fűszerezni étkeinket (1.)
Nos, ez 'Hungarikum' volt (igazi magyar endemikus/=bennszülött alak), míg ki nem pusztult hazánk területéről. Ő a magyar sakktáblalepke (Melanargia russiaea var. clotho). Korábban önálló fajként is kezelték, a kutatások nyomán azonban csupán(!) egy 'turkesztáni-mediterrán' faj változatának bizonyult. Persze számunkra ez mit sem vesz el értékéből. Régi (mondhatjuk hivatalos) neve: magyar szemőc. Utolsó példányait itt, tőlünk kicsit északra, Kunpeszér térségében gyűjtötték (1913-ban/!/. Mai ismereteink szerint egy angol lepkész látta /fogta?/ az utolsó hazai példányt. Számos jelentősebb (erdősítések, vízlecsapolások, szántók térhódítása, egyéb) tényező mellett valószínű az akác terjeszkedése (telepítése), ill. fentiek következtében általános élőhely-vesztés okozta/okozhatta kipusztulását. Eltűnésébe belejátszhatott az ún.'kigyűjtés' is. Csak pillanatnyi ránézésre azonos a főként homokvidékeinken élő, ma még gyakori sakktábla lepkével (Melanargia galathea). (tempera: 30x20cm)
Hogy még több giz-gaz, egyéb legyen étkeink fűszerezéséhez.
Hajnali harmattól ezüstszürkén csillogva (akácok és vadszőlő).
Kedves barátném részére. Nem árulom el ki az!
A Taréjos, mobil riasztó-berendezés. Sajnos a róka ki tudta kapcsolni. Miután torkon ragadta, kifogyott belőle az energia. Már nem is számoltam hanyadik volt a sorban ez a fajta 'AAA -elemes'. Sajnos előfordult, hogy ünnepi, bográcsos éteknek szánt, legalább öt kilós 'nagybátyját' vitte el a róka, egy nappal a bogrács alá gyújtás előtt.
Mintha pásztor tűz ... Nem ez egy lángoló pusztai szálloda, kb 3km távolságból. Menthetetlen volt!
Leccinum duriusculum (nyárfa érdestinoru) A közeli erdők még ilyet is adnak. Olyan, hogy nyugodtan nevezhetnénk síksági, vagy pusztai vargányának is, ha ezzel nem növelnénk a bizonytalanság és az ismerethiány érzetét néhány gombászban.
Medál (2), szaru, fém, 4cm.
Egy régi tavasz. Az előtérben fürtös gyönygyike (Muscari racemosus).
Miáú-Huhú, ami kínairól lefordítva macskabaglyot jelent. Főként télvégi éjszakákon órákon át tudnak fertelmes hangon csevegni egymás lavórnyi fülébe, az ablakomtól néhány méterre. 'Nyócker'-beli kőrfolyosós udvaron vernyákoló kanmacskák quartettje ehhez képest szerelmetes kanári csipegés-pittyegés, vagy gyémánt galambocskák szerény burukkolása.
Míg ki nem iszod, le nem teheted (szaru, 1dl)
'Mogyoró' függő (mogyoró, fém, műanyag).
Csendélet, vagy második, (harmadik?) műszak.
Öreg koponya, nem vén koponya;még ha marha is.
Napkelte a birtok szegélyén.
Mindenkiért egy lobbanás, egy darabka felizzó zsarátnok, bármiért is nem lehet közöttünk. Velük és értük lobogjanak e lángok. Lobbanjanak fel minél többször és minél több helyen, egyszer talán majd a Földet is körül ölelik.