12.
2016.
jan.
Elmúlt évekről, újabb évek előtt (Harmadik rész)
Eljött az ideje az óév-újév köszöntő sorozat befejezésének. E képek is szűkebb környezetemből, részben a múltból kerültek elő, anélkül azonban, hogy velük ne tekinthetnénk a jövőbe is. A korábbiakban bemutatva a változatosság egy-egy pillanatát, a következőkben más pillanatokról, eseményekről is igyekszen beszámolni.
A Hold is keleten jön fel (2008.0121.;17.40 h)
A távolban kis falu süllyed a puszta csendjébe.
Doboztető berakás részlete. (dió, fehér nyár;lapok mérete: 1.5x2.0cm)
Pusztai oázis. Fáradt 'kölyökhadak' éji pihenője;madárkák 'feredője' siklók, békák, halfélék, egyéb vízi lények éltetője.
Stadion a pusztában, avagy a 'fedetlen sportlétesítmény'. Amíg sok ilyen volt, focizni is tudtunk. A libaszaros gyepen kívül semmi nem kellett hozzá, nyáron csupán egy kopott klottgatya, jóanyánk hangja, hogy menj már játszani ... Ma meg mi van? Anyáink libái rég kiadták lelküket, ivadékaikat meg steril hálótermekben nevelik, ahonnan mennek a 'májpumpálóba', aztán meg a konzervbab mellé. Meg persze a klottgatyák ülepe is kikopott már. De hová lett a foci?
Japán festmény után (tempera, 30x20cm)
Ötujjas vadszőlő (Parthenocissus) őszi színei.
Útifű medvelepke (Parasemia plantaginis). 'Szenderek és medvelepkék' (2006) című könyvem illusztrációja. Eredetiben A/4 méretű tempera festmény.
Őseink emlékére (szürke marha, ló, vaddisznó koponyák). Talán a sámándob is remeg a közelben.
Robinia pseudoacacia (fehér akác). A rossznyelvek szerint újabb nevén Robinia viva-hungaria ssp.hungarunicumi. Még az is előfordulhat, hogy magyarul sem mondhatjuk majd akácnak. Új keresztapái találnak neki még magyarabb nevet a közel harminc egyéb nevéből. Ami azért -e szám- arra utal, hogy a nép köreiben, igencsak ismert fafaj, de, hogy nem 'hungaricum', az biztos. Oly annyira nem, ahogy anno, az indiai vasércből sem lett Hungaricum azért, mert a Dunaújvárosban ebből gyártott acélból, Szentgotthárdon verték e hon és Európa legjobb kaszáit. Az akác esetében legfeljebb az akácmézet lehetett volna ilyen különleges státuszba helyezni (azt is csak akkor, amennyiben az utolsó cseppig bolti polcra csomagolva juttatjuk a vevő elé, s nem hordózva, 'ízjavítónak' lealázva).
Sakál tappancs (medál). Jellemzője a talppárnák U-formájú zártsága. Ez sem a kutyáknál és farkasnál, sem a rókánál nem látható.
Tábortüzek hűséges őrizője, a 'tűzkutya'.
Tavaszi szél zászlót lenget (vizet már ritkán áraszt!), mogyoró pollent szór.
Tejszínű medvelepke (Spilosoma lubricipedum. Tempera: 30x20cm. A 'Szenderek és medvelepkék' című könyvem (2006) egyik képoldala.
Tölgylevél hajcsat 3. (szaru, fém)
Véletlen csendélet - éppen az asztalon voltak (faragott tál, néprajzi könyv, orvosi zsálya, csili fajták, olló, polárszűrő).
Már nem férnek a falakon 'Magyarország növényvilága' képei csakúgy, mint a lepkés képek. Talán valaki majd leszedi és saját kiállítást, bemutató anyagot állít össze belőlük !? (30x20 cm-es tempera képek keretezve, üveg alatt).
'Tigriskarom' medálnak, függőnek (szaru)
Hazai viszonylatban kiemelkedő méretű jégdarabok,egy órával a zivatar (2009.05.19.) után. Szerencsére ilyen kaliberű példányokból csak 20-25 négyzetméterenként hullott egy-egy. Igaz, a kisebbekből sokkal több volt, azoktól fehérlett a rét.
Zivatar jön, villogva és hangosan dörögve veri magát a puszta kiszáradt talajához, ...
.... majd gyönyörű fények és árnyalatok kíséretében, mormolva távozik.
Egy kis jelzőtűz, ha másért nem, azért hogy fentebből/messzebbről is látható legyen, itt is élnek emberek (.. nem csak oroszlánok).