15. 2014. ápr.

A Nyúlról, és ami körülötte van.

 

Itt van újra, ismét lehet beszélni róla, hiszen ez az ünnepkör is, a többihez hasonlóan, annyira értéktelenné lett, hogy valós tartalmához illő megünneplésével már csak kevesek élnek. Valljuk be őszintén, már alig-alig jut eszünkbe magának az ünnepnek az eredete, s ahogyan azt még néhány évtizeddel ezelőtt is, megünnepelték. A Húsvét ünnepéből fokozatosan a Nyúl ünnepe lett, ami aztán napjainkra igen gyorsan a Lenyúl ünnepévé alakult át.

Most azonban a többi ünnepről nem tennék további említést, a Húsvétról is csak egy kis szeletke erejéig. Annak sem a profán, sem a vallási hátterével nem foglalkoznék itt bővebben. Inkább csak úgy kissé körbejárnám a nyulat és házunktáját, miután a nyúl bevette oda magát.

Elgondolkodtató hogyan múlik el a világ dicsősége, hogyan, s mivé lesz egy tisztes ünnepből semmitmondó idő múlatás. Nagy pénzköltések eredményeként nagy eszem-iszom, ihaj-csuhaj, házaló locsolkodás pénzért, kiskorúak itatása (az a kis pálinka nem árt meg!), semmivé degradált, vásárolj, vásárolj, csak vásárolj jelszóval. Mert boldog csak akkor lehetsz (a reklámok szerint), ha így készülsz fel bármely ünnepre, ha vásárolsz, megveszel minden szükségtelen, adott esetben használhatatlan, ehetetlen árut.

Ilyenné lett a világ, s ezen érdemben jobbítani valószínűleg már nem is tudunk. Globalizált világunkban valószínűleg nincs az a fejlett társadalom, melyben az irányzatok akár rövid, akár hosszú távon ne abba az irányba mutatnának, hogy Te csak fogyassz, és fogyassz. Az esetleges ellenkező megnyilvánulásokat (ne pazarolj, ne fogyassz többet a szükségesnél, stb.) pedig egy-egy jól időzített, vagy állandó ’akciós reklámmal’ csírájában elfojtják. Lásd például: nem kell száz forintot kiadnod, csupán kilencvenkilencért megkapod a ’nanoméretű’ nyúltojást; azt már nem veszed észre, hogy a szemmagasságod feletti polcon lévő doboznyi nyúlbogyóért csak kétharmadát kellene fizetned. Ehhez még rendszerint jön a ’mindennap akció’ a shoppingmánia áldozatainak vágyálma.

Valami ilyennek, a pénzhatalom és reklám nyomulásnak, lett áldozatává a többi, valóban népi, társadalmi, vallási hagyományokon alapuló ünnepünk, jelesnapunk is; hogy ne menjünk messzire, a karácsony az új év megünneplése is. Ezek mind-mind megérnének egy-egy polgári misét.

Kezdetként a közhely: Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

nnn sbb4wikh.jpg

Sok-sok szép virágot, ezekből is többet a kertben és a természetben.

Minél kevesebb megnyomorított nyúlfit a kertben és lakásban (cipős dobozban, szennyestartóban, cipősben, kádban és zuhanyozó tálcában); nyulat legfeljebb a pecsenyéstálban, tárkonyos, kakukkfüves, citromos, fehérboros fűszerezéssel. A tojását meg el kell felejteni.

Hidd el, ha igazán szereted gyermeked, unokád, s jómagad nem kevésbé, nem vásárolsz neki ’négyfal közé’ nyuszit, kis tapsit, fülest és a többieket. Jusson eszedbe, hogy a hátsó végtagjai tájékán távozó végtermék nem nyúl tojás, de még csak nem is tyúktojás; nincs fehérje és sárgája, csupán barnája. Ezt az anyagot nyúlmogyorónak, nyúldrazsénak is ’finomkodják’, de attól az még egyszerű nyúlszar marad. Jó, maradjunk a nyúl ürüléknél, nyúl trágyánál. Azon a testtájon  ráadásul még folyékony végtermék is távozik -elég gyakran- a nyúlból. Ennek is inkább erős vizeletszaga, mint kölni illata van. Nyugodtak lehetünk hogy, a nagy ünneplést és örömködést követően mindezeket  nekünk kell majd eltakarítanunk, s nem a megajándékozottnak. Tudhatnánk, hogy utódunk ezt a feladatot rábeszélés nélkül, könnyedén s gyermeki mivoltának szülei felé sugárzott teljes erejénél fogva eleve és örökérvényűen  ránk hagyományozza. Ezekről az ’áldozati állatokról’ azaz nyulakról és megvásárlóikról, e sorok második felében még beszélünk bővebben is.

008 oapzqdn6 másolata.jpg

Na, és mit csinálsz, ha szerencsétlen kibírja egy hétig? Utána engeded el az utcai kuka tövében, egy darab sárgarépával vagy káposztával. Figyeld meg, ragadozók áldozata lesz, házi ragadozóké.  mint kutya és macska, meg a többiek.

002 gqjqqc.jpg

Semmivel sem kisebb bűn a nyulacska vásárlásnál, ha eleve halálraítélt apró napos csibét, picinyke kacsát, vagy más hasonló állatkát venni. Biztosak lehetünk abban, hogy ezek utolsó útját is a vécé öblítésének robajlóan zubogó hangja fogja kísérni. Ennek utána mindenki boldogan ’moshatja kezeit’, én mindent megtettem. Hát,  nem!

006 k6gnq5tq.jpg

Kevesebb munkát, több pihenést! Végül is, nem a munka ünnepe van. Mondhatnánk azt is, a munkának nálunk már hétköznapja sincs.

A legjobb az, ha semmi, de szó szerint, ’semmi’ húsvéti jellegű édességet nem vásárolsz, azaz sem húsvéti nyulat, sem Valentin napi szívecskét, sem karácsonyi csillagokat, sem Mikulás napi rénszarvasokat, semmi olyat, ami valamely, bármely ünnepre utalhat!

Ne vegyél olyan csokoládé nyuszikat, melyek formáján látható, hogy tökéletesen megfelelnek Mikulásnak is. Lehet, éppen a tavalyi Mikulás készletből vásárolsz gyermekednek friss(!) és üde, nyulat. Előfordulhat, hogy a Mikulás köpenyét le sem szedték szegényről, hanem egy mozdulattal nyúlbőrt, nyúl sztaniolt, nyúl csuklyát, kapucnit húztak rá.

ddd 362opzgm.jpg

Vegyél, ha már mindenképpen csokoládét akarsz, egy-két tábla olyan csokoládét, ami nem köthető ezekhez az ’internacionalista lenyúli-multi ünnepekhez’. Olyan táblás csokikat, melyeket minden ünnep nélkül is nap, mint nap látsz a polcokon. Ez esetben feltehetően azt kapod, amit vettél, ill. nem újjá csomagolt, egyébként (esetleg) megsemmisítésre váró, csokoládénak nevezett, génbabrált szójalisztes, pálmaolajos, karamellizált ’multiládét, lenyúládét’. Igazi csokik vannak apró táblácskákban is. Ha nagy táblát veszel, saját ízlésed szerint csomagolhatod a gyermek örömére a táblácskákra, kockákra széttördelt csokoládét.

ccc 2q7iwyoa.jpg

aaa 0gd4ox9r.jpg

Lesz is erre időd, amennyiben nem őrülsz meg a bevásárlási, majd takarítási és főzési, valamint a hogy nézek ki, mit vegyek fel, vendéglátási láztól. Hidd el, a gyermeked arcán megjelenő mosoly és kacaj, százszor többet ér mindennél, amikor látja, hogy nem két tucat Mikulás-egyenruhás nyulat kap, hanem az ajándék rá, azaz gyermekedre, van szabva! Hidd el, ezt ő észreveszi. Figyeld az arcát, a szemei csillogását, amikor elmeséled neki, hogy ezeket a kockaforma tojásokat a Kockásfülű Nyúl hozta, az amelyik egész évben ott ül a szekrény tetején, vagy a kisebb kockásfülű, amelyik a mindennapos ágymelegét akarta így meghálálni gyermekednek.

Bevásárlást csak annyit, talán egy picivel többet, mint amennyi egy ’normális’ hétvégén szükséges; ne feledd, a családodnak élsz, s nem a Tesco-nak és Mammon egyéb fattyainak.

Lányok, asszonyok, csak annyit takarítsatok, főzzetek, hogy maradjon idő magatokra és a családra is. Ha túl sokáig tart annak a tárkonyos nyúlnak az elkészítése, hagyd inkább az ebéd készítést a férfiakra. Főzzenek ők egy jó szegedi vagy bajai halászlét, vagy ha úgy tetszik, hallevest, hallét. Vagy süssetek parázson néhány darab, füstölt szalonnával spékelt, ugyanabba  csomagolt báránycombot, hozzá valami mediterrán salátát; ez is a férfiak dolga, nem olcsó, de felséges. Sütés közben lehet locsolgatni némi vastag barnasörrel, vagy csemegefehér borral. Ezekből mértékkel fogyaszthatunk már sütögetés közben is. Lehet még böjtölni is, jó régi szokás szerint. Ezt egyébként sem árt gyakorolni, a jövőben is nagy szükség lesz rá havibér, vagy nyugdíj kifizetés előtt egy héttel.

Ne kapcsold be a tévét, ott csak vért, könnyeket, szenvedést, esetleg bárgyú bulvárt, láthatsz, s jobb esetben is valamely vallási bőrbe bujtatott kétezer éves ’szoftkrimit, lájteksönt’. Inkább beszélgess családtagjaiddal, barátaiddal. De azért ne arra használd a beszélgetést, hogy számon kérd gyermeked, unokád, iskolai előmenetelének hiányosságait, saját maga által okozott buktatóit. Erre a hétköznapok közös étkezései, főként vacsorái, sokkal alkalmasabbak.

Lányok, asszonyok, ne csináljatok mártírt magatokból (ez érvényes más ünnepekre is!) azzal, hogy halálra dolgozzátok magatokat, mondjuk bevásárlás, takarítás, főzés címén, ünneplés helyett; inkább beszélgessetek ismételten a család aprajával-nagyjával, és barátaitokkal. Legyen ünnep az, hogy békében együtt lehettek.

Menjetek ki a szabadba és gyönyörködjetek a nyíló kora tavaszi virágok pompájában pároddal, fiastól, lányostól, unokástól, vagy egyedül. De, csak gyönyörködjetek. Nem kell, fölösleges leszedni bármely mezei virágot is. Szerinted helyes dolog az, ha neki eresztik a családot, mint egy bégető fűnyírógép csapatot, hogy szedjen egy csokor mezei virágot? A barbárabbak meg is teszik, majd bugyuta pofával bókolva nyújtják a hervatag csokrot szeretteiknek, szívük hölgyének, miközben fejüket szorgalmasan öntözgetik az illatos(?) kölni lével.

Fiúk, legfeljebb néhány szál apró ibolyát adjatok a kedvesnek; annak sokkal jobban fog örülni, mint egy boglya méretű ismeretlen, s már a szedéskor kókadozó, s nem is illatozó csokrétának. Amit aztán rendszerint már a buszmegállóban, a parkolóban, vagy az autóban hazafelé tartva, tehernek tekint mindenki ugyan úgy, mint majd nem sokkal később otthon a drága, aranyos nyuszó-muszó fiókát.

Nagy fiúk, férfiak, vigyázni kell azonban az ibolyával is, vannak olyan vadonélő fajok, melyeknek egyáltalán nincs illata. Márpedig ezt a finom, szexferomon jellegű illatajándékot nem szabad kihagyni.

Ne vidd túlzásba a takarítást sem, hidd el, ezzel sem tudsz mártírt csinálni magadból. Mártírrá lenni az embernek, ahhoz egészen más tettek és erények kellenek, s nem e fajta áldozatvállalások. Kinek kell az olyan mártír, aki legjobb esetben is csak hulla fáradtan, nyúzott, sápadt és ráncos arccal, karikás szemekkel, főzés közben szerzett foltokkal díszített otthonkában(!) ’ünnepel’ családja körében? Higgyétek el ti nőneműek, nincs kiábrándítóbb látvány az ünnnepi asztal körül az említett egybeszabott, lógó elejű, mindent elfedő, tiri-tarka, konfekció szocializmust idéző látványnál, azaz az otthonkának nevezett fertelemnél. S ha alatta még egy hasonlóan jellemezhető, kitérdelt ‘macskanadrág’ is van, akkor a látvány végletes. Azt mondjátok, az otthonka kényelmes, könnyű, olcsó; lehet! Azt azonban ne mondjátok, hogy csinos is. Miért nem jobb, szebb, mutatósabb, ha az ünnepi, vagy egyéb alkalomkor is, egy helyes kis köténykét vontok ruhátok elé, s abban forgolódtok a konyhában, esetleg az ünnepi asztal körül is. Ez utóbbi még a különböző formákat, idomokat is láttatni engedi; ami azért, valljátok be, nektek is fontos. Egy szóval, éppenséggel nem olyan mint a bumszli,  zsákraszabott otthonka.

Csak annyira vedd igénybe saját és családod energiáit, tűrőképességét, hogy az ünnep után nyugodt lelkiismerettel annyit mondhass, szép volt, s nem azt, ’na végre, ez is elmúlt’.

Ne fordulj magad ellen mértéktelen evéssel s ivással. Evés-ivás nem búfelejtés. Nem lehet rosszabb, mint ünnep után duplán is másnaposan, gyomorrontással és plusz kilókkal ébredni.  Na, meg aki szeret nassolgatni, csipegetni, köztudott, hogy az sokkal gonoszabb tettekre is képes.

Felejtsd már el végre egy ici-pici időre ’kedvenc’ gondjaidat, sérelmeidet, nyűgjeidet, betegségeidet, ne rágd magad. Ne foglalkozz kedves, vagy gyűlölt politikusaiddal sem.  Foglalkoznak ők (helyettünk is) saját magukkal, saját jelenükkel, saját jövőjükkel; gyakorta mással sem. Tudhatnád, hogy egy-két nap alatt úgysem tudod megváltani a világot. Ez nekünk, magyaroknak, az utóbbi ezer év alatt sem sikerült. Ezeket a gondokat, ha elhagyod egy kis időre, hidd el, azért ünnep után kéretlenül is visszajönnek, s folytathatod sirámaidat. Ne foglalkozz munkáddal még oly szinten sem, hogy csak éppen meg kell nézzek valamit! Ez is megvár, hidd el. Kapcsold ki világhálós kütyüidet is, azt csak bemesélted magadnak, hogy mind a három-négyre szükséged van!

Fiúk, kicsik és nagyok higgyétek el, hogy a figyelem, a bók, az udvarlás őszintesége nem a nőneműek fejére öntött kölni mennyiségétől, s nem a bugyuta, vagy még rosszabb, éppen bunkó locsolóvers hosszától és pajzán voltának mértékétől, ill. a hölgynek vitt csokor szekérderéknyi méretétől függ.

Ezért, ne gyötörjétek a lányokat ezekkel, s ha nem akarják, ne öntözzétek őket mindenféle ’finom’, s kölninek nevezett levekkel. Biztosak lehettek abban, hogy ők akkor igazán szépek és kívánatosak, ha önmaguk választhatják meg illatszereiket, sminkjük további kellékeit!

Egy szál virág, egy apró csokor, jelképes illat csuklóra, zsebkendőre (ha ennyit is engedélyez!), egy rövid köszönet, hogy ott lehettél, hogy a közelében lehettél; ez elég, s nem fognak elfelejteni!

Hogyan is működik ez a ki tudja hányadik ajándékozási őrület?

Abban biztosak lehetünk, hogy ma már nem hivatkozhatunk a hagyományokra, hol van ez már attól? Az egésznek mozgató rugói a becstelen és emberellenes reklámhadjáratok (amellett, hogy a reklámnak helye van életünkben), mögöttük pénzéhes kereskedők, inkább ’nyúlfi gyártók’ lapulnak. Ez utóbbi, ’éhségében’ a megszokott módon gondolkodik: tegnap legyek gazdag, a holnap eladott cumizós nyulacskák árából; mert én csak jót akarok szülőnek, gyereknek. Ezért aztán éppen Húsvétra kell, hogy megfelelő méretűek legyenek az apró nyúlfik, de ezt nehezebb megoldani. Ennél jobb, ha felnőtt fülesként is apró termetű nyulakat állít elő. Ez a kisebb rossz.

Mert ugye: az ApróTapsi annál aranyosabb, minél kisebb;

Mert minél kisebb, annál jobban tetszik gyereknek, s felnőttnek egyaránt;

Mert minél jobban tetszik, annál jobban üvölt érte a gyerek;

Mert minél jobban üvölt a büdös kölke, annál idegesebb lesz anyuka s apuka;

Mert minél idegesebbek a szülők, annál inkább megértő a ‘jóságos kereskedő’;

Mert minél inkább megértő a kereskedő, annál hamarabb nyílik meg a pénztárca;

Mert minél hamarabb nyílik meg a pénztárca, annál inkább csak a jelenre gondol a szülő (ez a kis görény hagyná már abba az üvöltést);

Mert aztán, minél csendesebb a gyerek, annál kevésbé gondolunk a jövőre. Azaz mi a frászt fogunk kezdeni a hetediken ezzel a nyamvadt kis szőrcsomóval, ami ugyan most még kap egy kis levegőt (ha a gyerek görcsösen szerető szorítása enged egy kicsit), de valószínűleg Húsvét hétfőig sem fogja kihúzni (s akkor mi lesz, vehetek neki újabbat, vagy egy kis kutyát, egy olyan utyuli-mutyulit, vagy egy cincu-mincut, egy karmológépet, apró macskát. Mindegy, cseberből vederbe, vederből dézsába.

Mert a szülők, nagyszülők is bedőlnek a reklámoknak, elhiszik kellemes, jó orgánumú fiataloknak (válogatott ’reklámhangoknak’), hogy nincs jövő kisnyúl nélkül sem számukra, sem gyermekeik, unokáik számára. Sőt, az ország sem fog húsvéti nyúl nélkül kilábalni a gazdaságtalan gazdálkodásból, s valaha is a felemelkedés mezejére lépni.

Fokozhatnánk, nincs élet húsvéti nyuszi, nyuszkó, tapsi, tapsihapsi, füles és társai nélkül. S ezt sok szülő, nagyszülő be is magyarázza saját öreg fejébe. (Hát) ez a reklám!

Ne dőljetek be azoknak a reklámoknak sem, hogy ’ünnep után visszaveszik’ a bérelt szőrkupacot. Ugyan már, Te fogod a ’mindhalálig’  (a nyúl haláláig) azt ápolni, s takargatni. Ez is csak olyan, mint a visszavihető (bérelhető) karácsonyfa. A szürke polgár bedől a vadzöldnek és elhiszi, hogy a fenyőfák kivágásával óriási természeti kárt okoz az ember. Ahelyett, hogy gondolkodna, mert akkor rájöhetne, hogy a karácsonyfa termelése, ugyan olyan, mint a kukorica termesztés; beérik őszre, akkor le kell aratni, a különbség annyi, hogy a fenyőt évekig kell pátyolgatni, hogy eladható legyen.

E kis kitérő után döntsék el a ’nyuszivásárlók’, vesznek e kis nyulat, vagy sem. Amennyiben megveszik (a gyerek úgyis kinövi három nap alatt!),  gondoljanak arra is, hogy gyermekük sem lesz különb semmivel, a ’példa ragadós’ elve alapján, majd ő is megveszi gyermekének a kistapsit, de akkor hogyan lesz vége ennek a hisztérikus tapsimániának?

Amennyiben valami csoda folytán, habár erre nem sok remény van, a kistapsiból mégis Nyúl akaródzik lenni, nagyon kell vigyázni, nehogy a nyúl egye meg a következő év fénypontját, csillagát, üstökösét, az igazi mangalicasonkát!

010 uqhs9d0v.jpg

020 v9lizxts.jpg

Ismételten kellemes Húsvétot,  jó levegőt, napfényt, tiszta gondolatokat, jó étvágyat,  jó bort, boldogsághormonnal telített keserűcsokikat, jó egészséget!

hhh 3sa7qne.jpg

(2009 és 2014. áprilisában) (sa)

 

(a szövegközti képek a világhálóról)